Negyven évig tanította szülőfaluja gyermekeit, és három évtizede gyűjti Csíkmadaras értékeit. Régi viseleteket, családi történeteket, fényképeket és faragott keresztek emlékeit őrzi. Tankóné Péter Mária Terézia munkásságát a hozzánk eljuttatott levelein keresztül ismerhettük meg – és szeretnénk olvasóinkkal is megosztani.
Amikor a dicsértessék.hu kapcsán levelezni kezdtünk, először egy édesapja által faragott kőkereszt története jutott el hozzánk. Aztán újabb sorok érkeztek, és a kereszt mögött lassan kirajzolódott egy család története, majd egy egész életnyi értékőrző munka.
Személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy levelezhetek Mária nénivel. Megtisztelő számomra, hogy megosztja velünk emlékeit, és hogy rajta keresztül olyan történeteket ismerhetünk meg, amelyek a fényképekből önmagukban nem derülnének ki. (Folytatjuk…)
Egy faluhoz kötődő élet
Mária néni a 86. életévében járó nyugdíjas tanítónőként mutatkozott be levelében. Negyven éven át tanította Csíkmadaras gyermekeit. A szülőfaluja iránti figyelme a tanítás mellett a helyi hagyományokra és emlékekre is kiterjedt: már nyugdíjazása előtt hozzákezdett gyűjtésükhöz.
Azóta több ezer fényképet készített. Eredeti népviseleti darabokat gyűjtött, és azok alapján másolatokat is varrt. Levelében harmincegy, saját kezűleg csíkmadarasi viseletbe öltöztetett babáról és babamúzeumáról mesél. Levéltárban kutatott, falubeliek visszaemlékezéseit jegyezte le, családtörténeteket és helyi hagyományokat dolgozott fel.
Az összegyűjtött anyagból idővel könyvek születtek. Ehhez új ismereteket is el kellett sajátítania: egy használt számítógépen megtanulta begépelni kéziratait, majd egy mentor segítségével a könyvszerkesztést is.
Első kötete, a Csíkmadaras – A bölcsőtől a sírig 2008-ban jelent meg. Ezt követte 2009-ben a helyi viseleteket bemutató Csíkmadaras – Székelyruhában hétköznap, vasárnap, régen, és napjainkban, majd további munkái. Nyolc könyvről számolt be nekünk; az utolsó négynek saját közlése szerint maga volt az írója és szerkesztője is.
A kiadás nehézségeiről őszintén írt. A kéziratok elkészülte után sokszor még hosszú út vezetett a nyomtatott könyvig. Későbbi köteteit kis példányszámban, saját pénzéből jelentette meg.
A felismerés, amelyből keresztgyűjtemény született
2013-ban, a temetőben járva Mária néni észrevette, hogy egyre fogynak a régi faragott keresztek. Elhatározta, hogy lefényképezi a még meglévőket. Másnap már munkához is látott: az első három nap alatt százharminc felvétel készült.
Megörökítette elhunyt rokonai, tanítói és munkatársai síremlékeit, majd az újabb síremlékeket is. Később a templom környezetében, a falu utcáin és a mezőn álló kereszteket kereste fel. A fényképek mellé történeteket, neveket és emlékeket gyűjtött.
Nem szerette volna, hogy ez a gazdag anyag csupán a számítógépén maradjon. Így készült el nyolcadik könyve:
Csíkmadaras – Ne temessük el a múltat! Ezt üzenik a régi faragott keresztek!
A kötet saját beszámolója szerint százharminc oldalas, A4-es formátumú, és több mint négyszáz fényképet tartalmaz. 2022-ben, 81. életévében, saját nyugdíjából nyomtatta ki, kevés példányban. Egyik fejezete a falu utcáin és a mezőn álló kereszteket mutatja be. Közöttük édesapja alkotását is.
„Péter Ignác keresztfájánál”
Édesapja, az 1912-ben született Péter Ignác sokoldalú, ezermester székelyember volt. Lánya elmondása szerint huszonhét évesen, 1939-ben faragta és állította fel kőkeresztjét Jézus Szíve tiszteletére.
A családi leírás alapján a kereszt Csíkmadarastól keletre, a falutól mintegy két kilométerre, a Köd-patak közelében, egy kis dombon áll. Felső részén körbe foglalt kereszt, valamint bevésett szív látható, benne kereszttel. Felirata a megküldött átirat szerint:
JÉZUS SZÍVE SZERETLEK ÉN SEGÍTS ÁT AZ ÉLET TENGERÉN. KÉSZÍTETTE ÉS ÁLLÍTOTTA PÉTER IGNÁC 1939
Mária néni úgy emlékszik, hogy ezek a szavak édesapja hitét és életvitelét is kifejezték. Gyermekkorukban gyakran felkeresték a keresztet, és virágot vittek hozzá. Édesapja 1988-ban hat fenyőcsemetét ültetett mellé.
A család fájdalmas eseményeket is megőrzött emlékezetében: négy kis fát kitörtek, 2001-ben pedig a keresztet is felborították. Helyreállították, később Mária néni testvérének családja megtisztította.
Elmondása szerint ezt a mezőrészt ma is úgy nevezik: „Péter Ignác keresztfájánál.” Édesapja nevét így a hely elnevezése is őrzi. Mária néni büszkén ír róla: szorgalma, kitartása és egész életvitele miatt mindig a legnagyobb példaképe volt.
A gondoskodás tovább él
A hozzánk érkezett leírások más csíkmadarasi keresztek történetébe is betekintést engednek.
Mária néni közlése szerint a Hegy nevű dűlőben, a helyben „Oláh temetőnek” nevezett mezőrészen egyetlen kereszt maradt meg az egykori temetőből. A történeti helynevet a falubeli emlékezet őrizte meg. A sírhely történetét Hajdu Farkas görögkatolikus családjához köti, amelynek tagjai egykor az otthonukhoz közeli domb déli részére temetkeztek. A fennmaradt keresztet a leszármazottak gondozzák.
Egy másik keresztet Antal Albert állíttatott 1938-ban, a Főút mentén, háza kapuja mellett. Mária néni erről egy különösen kedves részletet említ: régen is friss virág díszítette, és beszámolója szerint ez ma is így van.
A kereszteket így egymást követő nemzedékek figyelme kíséri. Valaki felállítja, más virágot visz hozzá, megtisztítja vagy helyreállítja. És van, aki lejegyzi a történetét, hogy később is tudjuk, kinek az emlékét őrzi.
Öröm és veszteség egy gazdag életútban
Mária néni életéhez a tanítás és az alkotás öröme mellett súlyos személyes veszteség is hozzátartozik. Levelében megosztotta velünk, hogy elveszítette ötvennégy éves fiát, és azt is, milyen mélyen megrendítette ez a gyász.
Erről tapintattal szólhatunk, az ő szavainál többet nem feltételezve. Ugyanebben a levélben hálával tekint vissza tanítói pályájára és a néprajzi gyűjtéssel töltött évtizedekre. A Nőileg vele készült interjújában ugyancsak fontos szerepet kap a tanítás szeretete és az elvégzett munkára való visszatekintés.
Köszönet a megőrzött történetekért
A bemutatott keresztek pontos térképi helyének tisztázása még előttünk áll. Mária néni levelei azonban már most sokat adtak a dicsértessék.hu gyűjtéséhez: arcokat, neveket, családi emlékeket és helyi történeteket kapcsoltak a kőből faragott emlékekhez.
Köszönöm, Mária néni, a bizalmát és a leveleit. Hálás vagyok, hogy megismerhetem ezt a példamutató életutat, és olvasóinknak is továbbadhatunk valamit abból, amit évtizedeken át összegyűjtött és megőrzött.
Levelének egyik mondata különösen megmaradt bennem. Zárásként ezt szeretném idézni:
„Nem kótyavetyéltem el az Istentől kapott talentumokat.”
Források: Tankóné Péter Mária Terézia hozzánk eljuttatott levelei, keresztleírásai és a megküldött könyvborítók; a Hargita Megyei Könyvtár online katalógusának megküldött bibliográfiai adatai; Antal Orsolya: Villáminterjú Tankóné Péter Mária Teréziával: A jól végzett munka örömét érzem, Nőileg. A családi és helytörténeti visszaemlékezéseket Mária néni közlése alapján adjuk tovább.
Portréfotó: Veres Nándor / Nőileg.