Egy név, egy dátum és egy életkor. Ennyi is elég ahhoz, hogy egy útszéli kereszt mellett megállva megérezzük egy régen élt család veszteségét. Bácsborsódon a Humpfner család keresztje egy húszéves fiú emlékét őrzi.
Josef Humpfner.
A kereszt felirata szerint 1917. július 6-án esett el Galíciában, „Sborow” mellett. Mindössze húszéves volt.
Életéről egyelőre keveset tudunk. Nem ismerjük a gyermekkorát, nem tudjuk, milyen mesterséget tanult, és milyen tervekkel indult a felnőttélet felé. Fényképét sem ismerjük. A kereszten azonban fennmaradt a neve, és az is, hogy szülei tizenegy évvel a halála után maradandó emléket állíttattak neki.
Egy háború, amely otthonok százezreiben hagyott hiányt
Az első világháború 1914. július 28-án kezdődött. A történelmi Magyarország katonái közül több mint hatszázezren vesztették életüket a háborúban. Különböző anyanyelvű és nemzetiségű emberek voltak, akik után családok gyászoltak, gyermekek maradtak árván, szülők veszítették el fiaikat. Magyar Nemzeti Levéltár, Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Bácsborsód akkori vármegyéjének, Bács-Bodrognak a neve alatt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum veszteségi adatbázisa a keresésünkkor 61 223 találatot mutatott. Ez nem ugyanennyi halottat jelent: a találatok között más veszteségi esetek, például sebesülések is szerepelnek, és egy katonához több bejegyzés is tartozhat.
A Humpfner család történetéhez azonban egyetlen név vezet vissza bennünket. Joseféhoz, aki a felirat szerint húszévesen vesztette életét.
„Isten dicsőségére”
1928-ban Nikolaus Humpfner és felesége, Maria Humpfner, született Berger, keresztet állíttatott Bácsborsódon.
A német nyelvű felirat ezekkel a szavakkal kezdődik:
„Zur Ehre Gottes…” – „Isten dicsőségére…”
Majd megnevezi az állíttatókat, és megörökíti fiuk, Josef emlékét.
Tizenegy év telt el a feliraton szereplő halálozási dátum és a kereszt felállítása között. Arról nincs adatunk, miért éppen akkor emelték az emléket. Nem tudjuk, hogyan teltek számukra a közbeeső évek, és hogyan hordozták gyermekük elvesztésének fájdalmát.
Azt azonban elmondja a felirat, hogy fiuk emlékének megőrzését összekapcsolták Isten dicsőítésével.
Ennek a döntésnek ma is súlya van. Egy ekkora veszteség után keresztet állítani a hit és az emlékezés személyes megnyilvánulása. A szülők belső vívódásait nem ismerhetjük, de az általuk hátrahagyott szavakat ma is elolvashatjuk.
Amit a kő megőrzött
Josef katonai szolgálatának részleteit egyelőre nem sikerült nyilvántartási adattal megerősítenünk. Nem ismerjük az alakulatát, halálának pontos körülményeit vagy nyughelyét. A róla közölt személyes adatokat ezért a kereszt feliratára alapozzuk.
Ez a néhány sor mégis értékes történeti emlék. Megőrizte a fiú nevét, szülei nevét, édesanyja leánykori nevét, valamint halálának idejét, helyét és életkorát.
Aki ma megáll a kereszt előtt, egy család történetének töredékével találkozik. A felirat nem mond el mindent, de annyit igen, hogy volt egy húszéves fiú, akinek emlékét a szülei fontosnak tartották továbbadni.
Hogy mások is megállhassanak mellette
A bácsborsódi keresztet Máté György dokumentálta az Útszéli keresztek nyomában kezdeményezés számára. Beküldése szerint a kereszt ma is gondozott állapotban áll.
Fényképezése és feliratának rögzítése révén ez az emlék azokhoz is eljuthat, akik személyesen még nem jártak mellette. Egy családkutató számára új nyomot jelenthet. A helybelieknek saját településük múltjáról mesélhet. Másokat pedig arra indíthat, hogy a következő útszéli keresztnél megálljanak, és elolvassák a rajta szereplő neveket.
Josef Humpfner történetéből sok részlet még hiányzik. A neve azonban fennmaradt.
Szülei 1928-ban kőbe vésették. Mi ma azzal járulhatunk hozzá emlékének megőrzéséhez, hogy figyelmesen elolvassuk, pontosan továbbadjuk, és nem hagyjuk feledésbe merülni.
A kereszt azonosítója gyűjteményünkben: UK00085.
Ha családi irattal, fényképpel vagy történettel tudod kiegészíteni a Humpfner család emlékét, örömmel fogadjuk a jelentkezésedet a dicsértessék.hu oldalon.
Útszéli keresztek nyomában – Keresztről keresztre őrizzük meg közös örökségünket.