Tankóné Péter Mária Terézia ebben a kötetében ahhoz az iskolához vezeti vissza olvasóit, amelyhez gyermekkorától kezdve egész életén át kötődött. Egykori diákként, majd pedagógusként idézi fel a csíkmadarasi iskolai életet, tanítóinak példáját, munkatársainak emlékét és a rábízott gyermekekkel megélt évtizedeket. Férjével együtt összesen hetvenkilenc esztendőt dolgoztak a falu iskolájában – közös életüknek és hivatásuknak állít emléket ez a személyes hangú könyv.

A visszaemlékezések, régi fényképek és dokumentumok között megelevenednek a tanórák, gyermekjátékok, ünnepségek, kirándulások és ballagások. A kötet a tanítványok munkáiból is megőriz: helytörténeti gyűjtések, természeti megfigyelések és a helyi hagyományokat bemutató írások tanúskodnak arról, hogyan tanulták meg a gyermekek megismerni és megbecsülni szülőfalujukat.

Mária néni őszintén szól a nehézségekről és a történelem fájdalmas eseményeiről is. Emlékeit áthatja a gyermekek iránti szeretet, a tanítói hivatás megbecsülése és a szülőföldhöz való hűség. Ahogyan az előszóban vallja: „megmaradtam örök tanító néninek.”

Szeretettel ajánljuk mindazoknak, akik szívesen megismernék egy székely falu iskolájának mindennapjait, és egy olyan pedagógus életútját, aki a tanításban, majd az emlékek megőrzésében találta meg élete feladatát.